Magyar nyelvre átültette

Varga Tamás, 2002

Gernot Köhler Kanadában élő tanár, akinek számos nemzetközi szociológiai, szociometriai és ezeket megalapozó gazdasági írást, elemzést és tanulmányt köszönhetünk. A számítógép tudományok professzora Ph.D. diplomáját és a világ rendszerét, gazdaságát, háborút, békét és erőszakot felölelő tanulmányait az Egyesült Államokban, North Carolina és Princeton egyetemein végezte (talán ezért nem jellemzi a konzervativizmus). Köhler írásainak egy része kritikai jellegű, de a többiből sem hiányzik a végső megállapításokat követő radikálisabb konzekvenciákat levonó vád. A professzor sajátságos, röviden magyarázó, pontokba szedő stílusa a magyar nyelvre átültetve sem

Írásaiból egy viszonylag frisset, a Journal of World Systems által 1998-ban publikáltat választottam ki, amelyet feltétlenül szükséges ismerni az ettől újabb tanulmányok megértéséhez, és amelyik hazánkat is érinti. Az elemzés a globális pénz földrajzi jellegű struktúrájáról szól, számítással alátámasztva mutat be egy elméletet. Ez az elmélet, amennyiben nem hibás, valóban kellemetlen következtetést enged levonni. Hazánknak, Köhler következő tanulmánya (Unequal Excange 1965-1995, World Trends and World Tables, 1998. november) szerint az 1995-ös évben ez a jelenség GDP arányosan 16%-nyi kárt okozott, méghozzá kimutathatatlanul.

1. A pénz, mint érték és a pénz értéke

Általánosan ismeretes, hogy a pénz az értékmérés eszköze, és hogy a pénz rendelkezik saját értékkel. Az első pont szerint, amikor javakat vagy szolgáltatásokat vásárlunk, pénzzel fizetünk értük (kivéve a barter eseteket). Például egy font banán X dollárt vagy Y rúpiát ér egy adott helyen és adott időben. Vagy egy ország összes termékeinek és szolgáltatásainak egész éves fizikailag megvalósuló kibocsátásának mérése, nem fontban, vagy darabszámban, hanem egy egyszerű pénzt jelentő számjegyben kifejezve (GDP). Ezekben az esetekben a pénzt az érték mérésére használjuk.

A második pont szerint arról beszélhetünk, hogy a pénz, az értékmérőnk, nem rendelkezik konstans értékkel. A pénz értéke változhat az idők során (“infláció”) vagy a térben, egyik valuta zónából a másikba haladva (“átváltási ráta”). Pénz értéke diakronikusan (longitudinálisan, időben), és szinkron módon (nemzeteken keresztül, országról-országra). Természetesen a kettő aspektus kombinálható.

 

2. A pénz longitudinális értékelése

A pénz longitudinális értékelése jól ismert feladat. Az infláció mérése folyamatosan a szélesebb közönség szeme előtt zajlik, például a legfrissebb inflációs adatok média által való közzétételekor. Az inflációs ráták tudományosan megalapozott módszerekkel készült méréseken alapulnak. A tipikus módszer szerint közgazdászok által kiválasztott “javak és szolgáltatások kosarának” árát mérik különböző időpontokban, és ebből számolnak inflációs rátát. Miközben az inflációs mérés finomabb részleteit általában egyet nem értés övezi, pénz a longitudinális (inflációs mérés) értékelése jól megalapozott gyakorlat.

 

3. A pénz nemzeteken átívelő értékelése

Elmondható, hogy a pénz nemzetek közötti értékelése egyrészt jól ismert, másrészt pedig rendkívül zavaros. A valuta relatív, egy másikhoz viszonyított értékének meghatározásához két ellentmondó koncepció és mérési módszer létezik:

1. Valuta átváltási ráták két ország között (azaz a ráták, amelyek szerint egy valuta egységei kicserélésre kerülnek egy másik valuta egységeivel; például hogy, hány dollárt kapok 100 rúpiáért, mennyi rúpiát kapok 100 dollárért, stb.)
2. Vásárlóerő paritás ráták (PPP) két ország között (azaz a pénz vásárlóerejének rátája A és B országokban, például mennyi pénzre van szükségem egy pár cipő megvásárlásához A országban, és mennyi pénzre az ugyanazon pár megvásárlásához B országban)

Köhler tézise szerint a pénz globális struktúrája a két nemzetek közötti értékelési módszer, név szerint az átváltási arányok és a vásárlóerő paritási arányok (PPP) különbözőségéből származik.

1. Példák

1. Táblázat: GNP / fő kétféle értékelése, 1992
Ország	Módszer: Átváltási arányok US dollár	Módszer PPP arányok “nemzetközi” dollár	Összehasonlítás
Japán	28190	20160	1. oszlop > 2. Oszlop
USA	23120	23240	Azonos értékek
Németország	23030	20610	Azonos értékek
Anglia	17790	16730	Azonos értékek
Ausztrália	17260	17350	Azonos értékek
Brazília	2770	5250	1,9-szer nagyobb PPP
Oroszország	2510	6220	2,5-ször nagyobb PPP
Kína	470	1910	4,1-szer nagyobb PPP
India	310	1210	3,9-szer nagyobb PPP
Mozambik	60	630	10,2-szer nagyobb PPP
Forrás: Világbank, World Development Report 1994, 162. oldal

Ahogyan az 1. Táblázat példáiból látszik, egy ország pénzének értéke egy másikéhoz viszonyítva két különböző módszerrel számítható, és két különböző arányszámmal fejezhető ki. Például az indiai rúpia és az amerikai dollár közötti átváltási ráta azt “mutatja”, hogy az indiai GNP / fő 310 dollár volt 1992-ben. Ezzel ellentétben a vásárlóerő paritás tudományos mérése szerint az indiai GNP / fő 1210 dollár volt, azaz négyszerese az átváltási arányoknak megfelelően kifejezettnek. Ugyanakkor a vezető OECD országoknak, mint amilyen az USA, Németország, Anglia vagy Ausztrália, olyan US dollárra való átváltási rátáik vannak, amelyek nagyon hasonlóak a valuták relatív vásárlóerő arányaihoz.

A kettő (átváltási ráta, avagy a PPP ráta) közül melyik a helyes? Amikor azt kérdezzük, hogy “mi a rúpia értéke a US dollár értékéhez képest?”, két élesen különböző választ kapunk (pl., “310” és “1210” GNP / főre, lásd fent). Egy kirakós játék körvonalazódik ebből - nem a gyakorlat számára, amely átváltási arányokkal számol, hanem a tudomány számára. Megfigyelhető, hogy az átváltási arányok valóságosak, abból a szemszögből, hogy pénz, áru és szolgáltatáskereskedők használják őket. A PPP ráta viszont tudományosan származtatott. Jelentheti ez azt, hogy a PP ráta nem valóságos? Ez a következtetés tarthatatlan. Éppen ellenkezőleg, a PPP ráták olyan valóságosak, mint amilyen jól alapozottan nyugszanak a körültekintően megalkotott mérési metodológián.

A helyzet az, hogy két szabványunk van egyazon tárgy elbírálására. A tárgy, amelyet értékelünk, a viszony A és B (értékelendő) pénz között, és két ütköző szabvány, az átváltási ráta és PPP ráta. Hogy ezzel a különbözőséggel összehasonlító módon tudjunk bánni, szükségünk van egy elméletre.

1. A szükséges elmélet típusa

1. Méréselmélet - mi az, amit mérünk?
2. Empirikus elmélet és történelmi értelmezés – hogyan tudjuk elmagyarázni, amit látunk, mi okozza, hogyan állt elő?
3. Értékelmélet – hogyan tudjuk értékelni, amit látunk, melyik módszer a helyes vagy a legjobb?
4. Szabályelmélet – mit kellene tenni, ha egyáltalán szükséges?

A tanulmányban Köhler nem próbálkozik ezen témák összehasonlító kezelésével. Helyette két pontra próbál koncentrálni, amelyek közül az első a két mérési módszer különbözőségének szisztematikája és összefüggése a globális centrum-periféria struktúrával, illetve az általa teremtett kihasználtság állapotával.

1. A PPP mérés érvényessége

1. egy “fogyasztói kosár” meghatározása (mint az inflációszámításnál)
2. a “kosár” árának összegyűjtése a világ különböző országaiból (pl. egy országban 1 rubel, másikban 2 rúpia, stb.)
3. a különböző országbeli árak összehasonlítása lehetővé teszi a vásárlőerő paritás (PPP) számítását.

A Világbank kifejlesztette, és addig finomította ezt a metodológiát az elmúlt évtizedekben, amíg ugyan olyan biztos alapokra nem került, mint az infláció számítása.

1. A vizsgálat gyakorlati fontossága

1. Az IMF-nek, és a közgazdászoknak van valamilyen “értékelmélete” az átváltási arányokat illetően. Ez a teória nagyrészt implicit, de mégis létező, máskülönben nem juthatnának olyan következtetésre, hogy “X ország átváltási aránya túlértékelt”.
2. Az átváltási arányok értékelmélete nagy gyakorlati fontosságú.

Miközben a legtöbb közgazdász nézete megegyezik abban, hogy az alacsony jövedelmű országok valutái túlértékeltek, Köhler ennek pontosan ellenkezőjét vallja, azaz alulértékeltnek tekinti őket.

1. Empirikus evidencia: korreláció

Az 1. Táblázat számos megállapítást támaszt alá:

1. A világ rendszermagját képző (OECD) országok átváltási arányai (1. módszer) és vásárlóerő paritási arányaik (2. módszer) nem különböznek, illetve relatíve csak elhanyagolható módon.
2. A világ-rendszer periférián vagy közelében lévő (nem OECD) országok átváltási rátái (1. módszer) és vásárlóerő paritás arányaik (2. módszer) jelentősen különbözőek. A különbözőség kétféle módon állapítható meg, vagy az átváltási arányok alacsonyabbak a PPP értékeknél, vagy az ország valutájának vásárlóerő értéke magasabb az átváltási rátánál.
3. Megállapítható továbbá, hogy a különbözőség a szegény országoknál tart a legmagasabb értékhez, valamint a gazdag országoknál kis mértékű. Az 1. Táblázat csak tíz országot mutat be, ugyanakkor Köhler szerint a korreláció az összes általa vizsgáltnál körvonalazódik. A megállapítások statisztikai vizsgálata a következő eredményekhez vezet:
4. Minden országhoz létezik egy statisztikai korreláció az ország GNP / fő mutatója, és az átváltási ráták PPP rátáktól való eltérése között. Más szavakkal, minél szegényebb egy ország, annál alacsonyabb a valutája átváltási arányának értéke a valutája PPP értékéhez képest.

Kravis és Lipsey vizsgálatai 34 (12 OECD és 22 nem OECD) országra terjedtek ki 1975-ben, és nagyon határozott kapcsolatot fedeztek fel a két arány közötti különbség és a GDP / fő értéke között. Ezt követő sorozatos vizsgálatok megerősítették a kapcsolat létezését. Köhler kalkulációi 120 országot vettek alapul, és (Világbank adatok szerint) a következő megállapításra jutottak az 1995-ös évet illetően:

2. Táblázat: Korreláció a Valuta Érték Torzulása és a GNP / fő között, 1995

1. Korreláció “valuta érték torzulása” és “jövedelmi szint” (GNP / fő) között: r = - 0,63
2. Átlagos torzulási faktor 120 országnál: avg d = 2,65
3. Maximumtorzulási faktor (Mozambik): max d = 10,1
   Minimum (Japán): min d = 0,6
4. Osztályok: átlagos torzulási faktor:
   (a) alacsony jövedelem (43 ország) avg d = 4,0
   (b) közepes jövedelem (52 ország) avg d = 2,4
   (c) magas jövedelem (25 ország) avg d = 0,98
5. Átlagos GNP / fő (átváltási rátánál) US $ 6025
6. Minimum GNP / fő (átváltási rátánál, Mozambik) US $ 80
   Maximum (átváltási rátánál, Svájc) US $ 40630

Forrás: Világbank adatok

1. A korreláció interpretálása

A világ-rendszer elméletének és hasonló elméletek (strukturális elmélet, imperializmus elmélet) tartalmában, a vizsgált korreláció jelentése szerint az ország szociális-gazdasági, a világ rendszerében elfoglalt helye, és valutája értékének relatív helyzete összefüggésben van. A vezető országok “erős” vagy “kemény” (értékes valutával), a szegények “gyenge” vagy “lágy” valutával rendelkeznek. Az általános hatalom/gazdagság lejtői a világ rendszerében megismétlik önmagukat a globális pénz értékstruktúrájában.

A következetesség okán megkérdezhető, hogy a globális hatalom/gazdagság struktúra határozza-e meg a globális pénzstruktúrát vagy viszont. Köhler szerint mindkettő következetesség helytálló. A globális hatalom/gazdagság struktúra hozzájárul a globális pénzstruktúrához, a pénz globális struktúrája visszacsatolódik a globális hatalom/gazdagság struktúra kialakulásába.

 

2. Érték elmélet

Köhler a kétféle, egymással szembenálló elméleti megállapítás közötti mérlegelésre koncentrál.

Első állítás: Az alacsony jövedelmű országok átváltási rátája túl van értékelve.

Második állítás: Az alacsony jövedelmű országok átváltási rátája alul van értékelve.

 

3. A túlértékeltség

A túlértékeltségnek hangot adó vélemény a teljesen elterjedt és elfogadott elmélet, amelyet az IMF is magáénak vall, ahogyan arról már volt szó. Ahhoz, hogy a valuta túlértékeltségének véleményéhez eljussunk, szükségünk van tényszerű információkra, módszerre, a tények elbírálásához, vagy egy értékelési módszerre, amely implikál egy szabványt. Melyek ezek, amelyeket a túlértékeltséget vallók alkalmaznak?

A Structural Adjustment Program-ok során az IMF feltételeket szabott számos ország számára. A feltételek között szerepeltek az ország valutáját érintő megszorítások. “Tipikus feltétel lehet: a kölcsönt igénylő költségvetése vagy a fizetési mérlege deficitjének x százalékkal való mérséklése egyetlen év alatt; … a valuta leértékelése x százalékkal hat hónap alatt, stb.” Ilyen mértékű az aggodalom a kormányzati költségvetés és a fizetési mérleg egyensúlyáért. A módszer, amivel a valuta értékelésre kerül, a fizetési mérleg egyensúlyának megvonása. A módszer és a valuta túlértékelésének elbírálása közötti kapcsolat például így kerül szemléltetésre:

“A legtöbb fejlődő ország valutája túlértékelt … Amikor az átváltási arányokat rögzítik, akkor többletkereslet keletkezik külföldi valutára, amelyet kontrollálni szükséges … ”

A fizetési mérleg egyensúlyozása ezért fontos a szegény országok valutáinak értékelésekor. (Megjegyzendő, hogy ugyan ez a módszer használatos a magas jövedelmű országok fizetőeszközeinek elbírálásakor is.) Köhler szerint a leírtak valóban szabályosak, de saját véleményének ismertetésére is energiát fordít.

 

4. Az alulértékeltség

Amikor egy alacsony jövedelmű ország (amelyik magas strukturális torzulási tényezőjű valutával rendelkezik) egy magas jövedelművel kereskedik, a magas jövedelmű többlet reálértékhez jut, amelyik nem jelenik meg semmilyen számlán, az alacsony jövedelmű pedig reálértéket veszít, ami ugyancsak számlákon nem kimutatható. A földrajzi felfedezések idején a kereskedők olcsó üveggyöngyöket cserélhettek értékes elefántcsontra. Mindkét fél elismerte az üzletet. Ugyanígy, az alacsony jövedelmű ország üzletet köt a magas jövedelművel, amelyik üzletben a domináló átváltási ráta jelenti a monetáris feltételt. Ugyanakkor az alacsony jövedelmű országból reálértékben kinyert mennyiség nem jelenik meg semmilyen számlán.

A standard ebben a megállapításban a “reálérték”. Köhler a reálértéket a vásárlóerő paritás (PPP) felfogásában méri. Ezen a vonalon haladva elfogadhatóvá válik, hogy az alacsony jövedelmű ország valutája alulértékelt. Köhler ehhez egy példa bemutatásán át jut el.

Első nekifutásra szüntessük meg a teljes autarkia elméleti lehetőségét. Ebben az esetben nincs se kereskedelem, se nemzetközi pénzváltás. PPP arányok mérhetőek, de nincsenek átváltási ráták. Ez a gyakorlat szempontjából érdektelen eset.

A következőekben vizsgáljuk meg a kiegyensúlyozott kereskedelem esetét két - egy alacsony (AJO) és egy magas (MJO) jövedelmű - ország között, ahol nincsen határon átívelő pénzügyi tőkeberuházás, csak fizetés az átadott javakért és szolgáltatásokért. (Továbbiakban tételezzük fel, hogy az AJO India, MJO pedig az USA néhány jellegzetességét hordozza magán. Köhler az első táblázatban szereplő 3,9-es torzulási faktort használja, a többit pedig mindössze gondolatban alkotja meg.)

1. AJO GDP-je 1200 rúpia.
2. MJO GDP-je 1010 dollár.
3. A rúpia : dollár átváltási ráta 20 : 1.
4. A két ország kereskedik egymással. Ennek volumene 200 rúpia = 10 dollár, mindkét irányban. Más szavakkal AJO javakat és szolgáltatásokat exportál 200 rúpia (vagy 10 dollár) értékben, és MJO javakat és szolgáltatásokat exportál 10 dollár (vagy 200 rúpia) értékben. A kereskedelem kiegyensúlyozott, a fizetési mérlegek is kiegyensúlyozottak.

Most érdemes megvizsgálni a torzulási faktor hatását. A torzulási faktor a nemzetközi valuta értékelésben 3,9. Ez azt jelenti, hogy a vásárlóerő paritás rátája (PPP) AJO rúpiája és MJO dollárja között nem 20 : 1, hanem 20 / 3,9 : 1 = 5,13 : 1. A továbbiakban ezt kerekítsük 5 : 1 –re.

Amikor azt vesszük, hogy a PPP ráta a fizetőeszköz valós értékét reflektálja, megállapíthatjuk, hogy:

1. AJO szempontjából: AJO 200 rúpia értékben exportált javakat és szolgáltatásokat. Cserébe AJO javakat és szolgáltatásokat importált 200 / 20 = 10 dollár értékben, átváltási aránynál. Ugyanakkor AJO 200 / 5 = 40 dollár értékben importált volna, ha PPP aránnyal számolunk. A monetáris torzulási faktor okozta hatás szerint AJO elvesztett 40 – 10 = 30 dollár import értéket. Ez a 30 dollár PPP értéken számolva 150 rúpia.
2. MJO szempontjából: MJO 10 dollár értékben exportált javakat és szolgáltatásokat. Cserébe MJO javakat és szolgáltatásokat importált 10 x 20 = 200 rúpia értékben, átváltási aránynál. Ugyanakkor MJO 10 x 5 = 50 rúpia értékben importált volna, ha PPP aránnyal számolunk. A monetáris torzulási faktor okozta hatás szerint MJO nyert 200 – 50 = 150 rúpia import értéket. Ez a 150 rúpia PPP értéken számolva 30 dollárt jelent.
3. Összegzés: a két ország fizetőeszköze közötti monetáris torzulási faktor miatt, AJO elvesztett 150 rúpia importértéket, MJO pedig nyert 30 dollár importértéket. Ezek a nyereségek és veszteségek nem jelennek meg a számlákon, mert a pénz értéke strukturálisan torzul el. A kereskedelem formailag kiegyensúlyozott.

A GDP százalékában kifejezve a nyereség és a veszteség a következőképpen alakul: AJO láthatatlan vesztesége 150 rúpia, 1200 rúpiányi GDP esetén a láthatatlan veszteség 12,5%-ra rúg. MJO láthatatlan nyeresége 30 dollár, ami 1010 dollárnyi GDP esetén 3%-ot jelent.

1. Következtetés

Írásai megtalálhatóak:

http://csf.colorado.edu/wsystems/archive/papers/kohler/ webcímen,

vagy a Journal of World Systems Research oldalain a http://csf.colorado.edu/jwsr/ címen.